Köszönet Nyeső Anitának az alábbi tételkidolgozásokért

Mikroökonómia 1. tétel

Hogyan határozza meg a kínálat és a kereslet a kibocsátást és az árakat? Kereslet- és kínálatrugalmasság. A kínálat és a kereslet ármeghatározódásának hatékonysága.

Hogyan határozza meg a kínálat és a kereslet a kibocsátást és az árakat?:

A piaci áregyensúly azon ár és mennyiség mellett áll elő, amely mellett a piacon működő hatóerők egyen-súlyban vannak egymással. Ilyen ár és mennyiség mellett az a mennyiség, amelyet a vevők meg akarnak vásárolni, pontosan egyenlő azzal a mennyiséggel, amelyet az eladók el akarnak adni, így nincs ami az árat vagy a mennyiséget változásra ösztökélné.

Az egyensúlyi vagy kiegyenlítő ár egy olyan szinten áll elő, ahol az önként felkínált mennyiség egyenlő az önként keresett mennyiséggel. Kompetitív piacon ennek az egyensúlyi árnak a kínálati és a keresleti görbe metszéspontjában kell lennie.

Kereslet- és kínálatrugalmasság:

Keresletrugalmasság: a keresletet meghatározó tényező 1%-os változása, a kereslet hány %-os változásá-val jár együtt.

Kiszámítása: E = D_x/x : D_y/y

E_D = a keresletrugalmasság jele.

D_x/x = a kereslet mennyiségének változása %-os formában.

D_y/y = a keresletet befolyásoló tényező %-os változása.

Fajtái:

Ø A kereslet árrugalmassága:

Azt fejezi ki, hogy ha a termék árát 1%-al változtatjuk, hány %-kal változik a kereslet.

Kiszámítása: a kereslet %-os változása / az ár %-os változásával.

Értéke általában negatív, hiszen az ár és a kereslet ellentétes irányban változik.

Típusai:

§ Rugalmas keresletű: azok a termékek, amelyek árrugalmassága (abszolút értéke) nagyobb, mint 1. Ilyenek a tartós fogyasztási cikkek, ruházati cikkek, mert ezek vásárlása nélkülözhetetlen, ezért az árak csökkenésével egyre többen tudják megvásárolni azokat. │E_P│ > 1

Az ilyen keresleti függvény egészen lapos, hiszen a kereslet jelentősen változik az ár változásá-nak hatására.

§ Rugalmatlan keresletű: ha a kereslet árrugalmassága 1 és 0 között van. Az alapvető szükségleti cikkek kereslete általában ilyen jellegű, mert ezeket mindig vásárolják valamilyen mennyiség-ben, fogyasztásuk csak kis mértékben változik az árak változásának hatására. 0<│E_P│<1. A függvény egészen meredek, a kereslet alig változik az ár változásával.

§ Teljesen rugalmatlan: ha a kereslet árrugalmasságának értéke 0. │E_P│= 0. Ebben az esetben bárhogyan változik is az ár, a kereslet nem fog változni. (pl. egy alkoholista kereslete a szesz iránt).

§ Végtelen árrugalmasság: ha egy vállalat adott áron elvileg bármilyen mennyiséget el tudna adni termékéből.

Ø A kereslet jövedelemrugalmassága:

Azt fejezi ki, hogy a jövedelem 1%-os változásával hány %-kal változik a kereslet.

Kiszámítása: a kereslet %-os változása / a jövedelem %-os változása.

Típusai:

§ Normál javak: azok a termékek, amelyek jövedelem rugalmassága az egységnyitől lényegesen nem tér el. (ruházati cikkek, tartós fogyasztási cikkek) 0<│E_J│<1

§ Luxus javak: azok a javak, amelyeknek jövedelemrugalmassága nagyobb, mint 1. │E_J│>1

§ Alacsonyabb rendű javak: azok a javak, amelyeknek jövedelemrugalmassága kisebb, mint 0. (negatív előjelű). Ezek inferior javak. │E_J│<0

Ø A kereslet kereszt árrugalmassága:

Azt mutatja meg, hogy egy termék (A) árának 1%-os változása, hány %-kal változtatja meg egy másik termék (B) keresletét.

Típusai:

§ Helyettesítő termékek: ugyanazt a szükségletet elégítik ki, éppen ezért, ha az egyiknek nő a fo-gyasztása, a másiké csökken.

§ Kiegészítő termékek: együttesen elégítik ki a szükségletet.

§ Független termékek: olyan szükségletet elégítenek ki, amelyek semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással.

Kínálatrugalmasság: a termelők által kínált kibocsátás %-os reagálása a piaci ár adott %-al való növeke-désére.

Kiszámítása: E_S = Q %-os növekedése / P %-os növekedése

Általában megfigyelhető sajátosság, hogy a kínálat ingadozása a piaci viszonyok változása esetén lassabb, ezért a kínálat annál rugalmasabb, minél hosszabb távon vizsgáljuk.

A kínálat és a kereslet ármeghatározódásának hatékonysága:

A kompetitív kínálati-keresleti mechanizmusba való beavatkozás gyakran csupán gyenge hatékonyságú módja a jövedelemeloszlás korrekciójának. Bármilyen jellegű eloszlást akarunk is végső soron elérni, azt gyakran hatékonyabban valósíthatjuk meg az adórendszernek a jövedelem újraelosztására való felhaszná-lásával, mint egyetlen piacon való szűk körű beavatkozással.

Amennyiben a társadalom mindig az optimális jövedelemeloszlás fenntartásához szükséges mértékű újra-elosztó adóztatást alkalmazná, akkor számítani lehetne arra, hogy a tökéletes verseny hatékonyan megold-ja a Mit és a Hogyan kérdésével kapcsolatos problémák többségét.

Mikroökonómia 2. tétel

Kereslet és a hasznosság. Keresleteltolódások. A keresleti görbe és a hasznosság összefüggései. Határhaszon, összhaszon. Fogyasztói optimum Gossen II. törvénye alapján.

Kereslet és a hasznosság:

Kereslet: a vevők kinyilvánított szándéka a vásárlásra.

A keresletet legpontosabban termékmennyiségben határozhatjuk meg. A keresletet csak akkor tudjuk ter-mészetes mértékegységben kifejezni, ha csak egyetlen termék keresletét akarjuk meghatározni. Több ter-mék együttes keresletét már nem mennyiségben, hanem pénzben kell kifejezni, hiszen ez minden termék közös mértékegysége.

A keresletet mindig meghatározott időtartamra célszerű megállapítani.

A keresletet összesíthetjük egyénenként, termékenként, termékcsoportonként.

Hasznosság: az a szükséglet-kielégítési fok, amit a termék vagy szolgáltatás elfogyasztása biztosít.

Keresleteltolódások:

A keresleti görbe számos okból eltolódhat:

A termelés emelkedése rendszerint jobbra tolja el a DD görbét, növelve ezáltal a keresletet.

A helyettesítő javak árának emelkedése ugyancsak hasonló felfelé való eltolódást idéz elő a keresletben.

A kiegészítő javak árának az emelkedése olyan kereszthatást testesít meg, amely balra lefelé tolja el a DD görbét.

További más tényezők szintén növelhetik vagy csökkenthetik a keresletet.

A jövedelemváltozások is eltolhatják a keresleti görbét.

A reklám kifelé tolja el a DD görbét.

A keresleti görbe és a hasznosság összefüggései:

A közgazdászok a fogyasztói keresletet az összhaszon fogalmával és a csökkenő határhaszon törvényével magyarázzák.

A keresleti görbék ereszkedőek:

Tekintsük konstansnak az egy egységnyi jövedelemre jutó általános határhasznot. Ezután növeljük meg az 1. jószág árát. Amennyiben az elfogyasztott mennyiség nem változik, úgy az első arány (vagyis az MU/P) az összes többi jószág jövedelemegységenkénti MU-ja alatt lesz. A fogyasztónak ezért ki kell igazítania az 1. jószágból történő fogyasztását.

1. Csökkenti az első jószág fogyasztását.
2. Ezáltal növeli az 1. jószág MU-ját.
3. Amíg az 1. jószág fogyasztásának új, lecsökkentett szintjén az 1. jószágra költött jövedelemegység új határhaszna ismét egyenlővé nem válik a más javakra költött egy-egy jövedelemegység MU-jával.

Így láthatjuk, egy jószág magasabb ára miért csökkenti a fogyasztó optimális fogyasztását ebből az árucikkből.

Határhaszon (MU):

Valamely jószág 1 pótlólagos egységének elfogyasztásából eredő haszonnövekmény, ha az összes többi jószág elfogyasztott mennyisége változatlan marad. Megmutatja, mennyire értékeli a fogyasztó az utoljára elfogyasztott jószágegységet, azaz mennyivel változik a fogyasztó összhaszna, ha valamely termék fogyasztását egy egységgel növeli.

Kiszámítása: MU = ∆TU / ∆Q

Összhaszon (TU):

Egy olyan mérőszám, amely kifejezi, hogy az elfogyasztott javak összessége mekkora szükséglet kielégítést okoz a fogyasztónak.

Fogyasztói optimum Gossen II. törvénye alapján:

Gossen II. törvénye: a fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó pénzegység elköltésével nyert határhaszon bármely termékre nézve azonos.

Mikroökonómia 3. tétel

Értékparadoxon, fogyasztói többlet. A fogyasztói egyensúly geometriai elemzése. Közömbösségi térkép, költségvetési egyenes, görbeeltolódások

Értékparadoxon, fogyasztói többlet:

Értékparadoxon: az az ellentmondásos jelenség, hogy számos létfontosságú dolognak alacsony a piaci értéke, miközben sok csekély „használati” értékkel bíró luxuscikk piaci ára kifejezetten magas. A paradoxon magyarázata, hogy a piaci ár nem az illető jószág összhasznát, hanem határhasznát tükrözi.

Fogyasztói többlet: az az összeg, amennyivel a fogyasztók hajlandóak lennének többet fizetni az adott jószágért az érvényes piaci ár felett. E különbség arra vezethető vissza, hogy az utolsó termékegység kivételével minden termékegység pénzben kifejezett határhaszna meghaladja a piaci árat. Bizonyos feltételek mellett a fogyasztói többlet pénzértéke mérhető a keresleti görbe alkalmazásával (ez megegyezik a keresleti görbe és az áregyenes közötti terület nagyságával).

A ténylegesen kifizetett mennyiség és a megszerzett hasznosság különbsége a fogyasztó többlethaszna.

A fogyasztói többlet nagysága az egyénnél attól függ, mennyire értékeli a vásárolt terméket és ettől mennyivel tér el annak tényleges piaci ára.

A fogyasztói többletet az egyéni keresleti ár és a piaci ár különbsége határozza meg.

Az egyén fogyasztói többlete

A piac egészének fogyasztói többlete

A fogyasztói egyensúly geometriai elemzése:

Közömbösségi görbe: különböző összetételű és egy adott fogyasztó számára azonos összhasznosságú jószágkombinációkat jelölő pontok összessége a fogyasztott termékek által határolt koordinátarendszer-ben.

A közömbösségi görbe rendszerint konkáv, a csökkenő relatív határhaszon (vagyis a helyettesítési arányok) empirikus törvényének megfelelően.

Helyettesítési arány: minél szűkösebben áll rendelkezésre egy jószág, annál nagyobb a viszonylagos helyettesítési értéke; azaz határhaszna nő annak a jószágnak a határhasznához viszonyítva, amely mind bőségesebbé válik.

A közömbösségi görbe lejtése a javak relatív határhasznának, vagyis azon helyettesítési feltételeknek a mércéje, amelyek mellett a fogyasztó hajlandó lenne elcserélni egy keveset az egyik jószágkészletéből annak fejében, hogy egy másik jószágból valamivel többet kap.

Fogyasztói egyensúly abban a pontban jön létre, ahol a költségvetési egyenes érinti a legmagasabb közömbösségi görbét. Ebben a pontban a fogyasztó helyettesítési rátája éppen megfelel a költségvetési egyenes meredekségének.

Fogyasztói egyensúly

Közömbösségi térkép:

A fogyasztó közömbösségi görbéinek sorozata. A közömbösségi térképen rendszerint az origótól távolabb eső közömbösségi görbék nagyobb hasznosságot képviselnek.

Közömbösségi térkép

Költségvetési egyenes:

Adott jövedelemből megvásárolható, különböző összetételű jószágkombinációkat jelölő pontok összessége a fogyasztott jószágok által határolt koordináta-rendszerben, adottnak véve a jószágok árát.

A fogyasztó költségvetési egyenese

Görbeeltolódások:

A jövedelem csökkenése a költségvetési egyenest párhuzamosan tolja el, mindkét jószágból kevesebbet vásárolnak.

Az egyik jószág árának változása önmagában a költségvetési egyenes elfordulása.

Az összes ár és jövedelem pontosan ugyanolyan arányban történő változása teljesen változatlanul hagyja a kereslet egyensúlyi mennyiségeit.

Mikroökonómia 4. tétel

Összköltség, állandó és változó költségek. Határköltség. Termékegységre jutó költségek, átlagköltségek. Grafikus ábrázolások és a nevezetes pontok. Haszonáldozat költség.

Összköltség, állandó és változó költségek:

Összköltség (TC): egy adott termékmennyiség leghatékonyabb módon történő előállítása érdekében felmerülő összes költség, adott technológiát és inputárakat feltételezve.

Állandó költség (FC): ezek a költségek akkor is felmerülnek, ha az adott időszakban zérus a vállalkozás kibocsátása.

Változó költség (VC): a termelés mennyiségével összefüggésben változó költségek.

Határköltség (MC):

Az a többletköltség, amely a kibocsátás 1 egységgel történő növeléséhez szükséges.

Határköltség görbe

Ha változó tényezőket állandó tényezőkkel összekapcsolva csökkenő hozadékot tapasztalunk, akkor ebben az MC növekedési tendenciáját magában foglaló tendencia érvényesül. Ha viszont eleinte növekvő hozadékot tapasztalunk, akkor először csökken az MC, de végül is általában érvényesül a csökkenő hozadék és a növekvő MC.

Termékegységre jutó költségek, átlagköltségek:

Átlagköltség (AC): az összköltség és az előállított termék mennyiségének hányadosa.

Átlagos állandó költség (AFC): az állandó költség és az előállított termék mennyiségének hányadosa.

Átlagos változó költség (AVC): a változó költség és az előállított termék mennyiségének hányadosa.

Grafikus ábrázolások és a nevezetes pontok:

Fedezeti pont(F): az a pont, ahol a termelés költségei éppen megtérülnek. MC = AC minimuma.

Üzemszüneti pont (Ü): ott van a termelési elmélet szerint, ahol a piaci ár éppen fedezi az átlagos változó költséget. MC = AVC minimuma.

Haszonáldozat költség:

Egy adott tevékenységben felhasznált gazdasági jószág következő legjobb felhasználási módjának az értéke, azaz a feláldozott alternatíva értéke.

Mikroökonómia 5. tétel

Kompetitív iparágak kínálati magatartása. Tökéletes verseny. A kompetitív kínálat és a határköltség. A kínálati görbe származtatása a határköltség görbéből. Egyensúlyi profit tiszta verseny esetén.

Kompetitív iparágak kínálati magatartása:

Egy termék piaci kínálati görbéjét úgy kapjuk meg, hogy horizontálisan összegezzük a terméket előállító minden cég kínálati görbéjét.

Rövid távú egyensúlyról beszélünk, ha az adott üzemekben változatlan számú berendezéssel növelik vagy csökkentik a termelést és hosszú távú egyensúlyról, amikor minden tényező változhat, vagyis a cégek feladhatják régi üzemeiket és újakat létesíthetnek, beléphetnek egy iparágba, ill. kiléphetnek onnan.

Tökéletes verseny:

Piaci szerkezet, amelyben egyetlen vállalat vagy fogyasztó sem elég nagy ahhoz, hogy befolyásolhassa a piaci árat. Akkor áll elő e helyzet, ha az eladók és a vásárlók száma igen nagy és ha az eladók által kínált termékek homogének. E feltételek között minden vállalat keresleti görbéje vízszintes (azaz tökéletesen rugalmas).

A kompetitív kínálat és a határköltség:

Ha a tökéletes versenyző teljesen lapos kínálati görbével szembesül – azaz bármennyi q-t eladhat a fennálló P mellett – a profitot szem előtt tartva termelési szintjének oly módon történő meghatározásával választja ki az általa kínálandó mennyiséget, hogy a határköltsége egyenlő legyen az árral.

A kínálati görbe származtatása a határköltség görbéből:

A cég számára a maximális profitot biztosító helyzet akkor áll elő, ha az ár egyenlő a határköltséggel.

P = MC

Ez azt jelenti, hogy a cég kínálati görbéjét emelkedő MC görbéje adja meg.

A kínálati görbe származtatása a határköltség görbéből

Egyensúlyi profit tiszta verseny esetén:

Ha egy iparágat azonos költségszerkezettel rendelkező kompetitív vállalatok látnak el, s ha a vállalatok szabadon léphetnek be az iparágba és léphetnek ki onnan, a hosszú távú egyensúlyi feltétel az, hogy az ár egyenlő a határköltséggel, s ez tovább egyenlő a minimális hosszú távú átlagköltséggel.

Mikroökonómia 6. tétel

A határköltség és a kompetitív piacok. A kompetitív egyensúly hatékonysága. Pareto-hatékonyság.

A határköltség és a kompetitív piacok:

Rövid távon:

A cég kínálati görbéje mindaddig megfelel az MC görbéjének, amíg fedezi a változó költségeit. Amint az ár az üzemszüneti pont alá esik, a bevételek már nem fedezik a változó költségeket.

A fedezeti pont: P = AC

Az üzemszüneti pont: P = AVC

Hosszú távon:

A hosszú távú fedezeti feltétel amellett a kritikus ár mellett teljesül, ahol az egymással azonos cégek éppen fedezni tudják összes kompetitív költségeiket. E kritikus hosszú távú P alatt a cégek kivonulnak az iparágból, amíg az ár vissza nem tér a kritikus egyensúlyi szintre. E hosszú távú árnál magasabb ár mellett új cégek lépnek be az iparágba, lemásolva azt, amit a már ott levő cégek csinálnak, s ezáltal visszakényszerítve a piaci árat a hosszú távú egyensúlyi ár szintjére.

Hosszú távú egyensúlyi feltétel: az ár minden egymással azonos cég esetében egyenlő a határköltséggel, egyszersmind egyenlő a minimális átlagköltséggel.

Ha az iparágban szabad a be- és kilépés, és tetszőleges számú cég képes egyforma, változatlan költséggörbék mentén termelni, akkor a hosszú távú S_LS_L görbe az egyes cégek fedezeti szintjén vízszintes lesz. Ha az iparág nem tudja változatlan áron megszerezni az általa használt összes tényezőket, akkor a görbének emelkedni kell, mivel az egyes cégek költséggörbéi mind felfelé tolódnak el (S_L’).

A kompetitív egyensúly hatékonysága:

Kompetitív egyensúly: a kínálat és a kereslet egyensúlya olyan piacon vagy gazdaságban, amelyre a tökéletes verseny feltételei jellemzőek. Mivel a kompetitív eladók és vásárlók egyénileg nem képesek befolyásolni a piacot, az árat a piaci automatizmus azon pont felé tereli, ahol a határköltség és a határhaszon megegyezik.

Ha összegezzük az egymással azonos gazdálkodók egymással azonos kínálati görbéit, akkor lépcsőzetesen emelkedő MC görbét kapunk. (Ez egyben az iparág kínálati görbéje is MC = SS).

A kereslet lépcsőzetesen ereszkedő MU = DD. Ez a DD görbe az egymással azonos egységek határhaszon és keresleti görbéinek horizontális összegzése.

Az SS és a DD metszéspontja adja a termék kompetitív egyensúlyi pontját. Az E pontban kiegyenlítődik a termék határköltsége és határhaszna.

Kompetitív egyensúlyi pont hatékonysága: a társadalomnak az utolsó egység elfogyasztásából eredő határhaszna egyenlő a társadalomnak az ezen utolsó egység előállítására fordított határköltségével.

Pareto-hatékonyság:

Olyan helyzet, amelyben egyetlen egyén hasznossága sem növelhető anélkül, hogy valaki más hasznossága ne csökkenne.

Haszonlehetőség határ: a hasznosságnak, vagyis a kielégülésnek azt a határát mutatja, amelyet a gazdaság elérhet.

Mikroökonómia 7. tétel

Spekuláció és az árak időbeli viselkedése. Spekulánsok stabilizáció tevékenysége. Kockázatok. A biztosítás közgazdaságtana.

Spekuláció és az árak időbeli viselkedése:

A spekuláció eredményeként a térbeli és időbeli ármozgások meghatározott szabályszerűségeket mutatnak. Az egyensúly állandóan kibillen, de mindig újra helyreállítja önmagát.

Az ideális spekuláció a fogyasztási ingadozások csökkentésének igen fontos funkcióját tölti be, és növeli az összhasznot.

Spekulánsok stabilizáció tevékenysége:

Spekulánsok: azok a gazdasági szereplők, akik kizárólag azért vásárolnak termékeket, vagy pénzügyi eszközöket, hogy később nyereséget realizáljanak a magasabb áron való eladással.

Az egyensúly a spekulánsok tevékenysége nyomán jön létre, akik profitot akarnak elérni.

Ha erőteljes a verseny a spekulánsok között, akkor egyikük sem juthat jelentős profithoz. A spekulánsok nyeresége magában foglalja a befektetett tőke kamatát, saját fáradságuk megfelelő jutalmát, s egy kockázati prémiumot, pénzeszközeik kockáztatásának ellensúlyozásaként.

Kockázatok:

Kockázatkerülő személy: számára nagyobb az a rossz érzés, amely bizonyos nagyságú jövedelem elvesztéséből adódik, mint az ugyanolyan nagyságú jövedelem megszerzésével nyerhető jó érzés.

A spekulánsok azáltal, hogy hajlandók magukra vállalni a kockázatokat, lehetővé teszik mások számára a kockázatok elkerülését.

Az olyan tevékenységek, amelyek csökkentik az emberek fogyasztásával kapcsolatos bizonytalanságot vagy kockázatot, a közgazdasági jólét növekedését eredményezik.

A biztosítás közgazdaságtana:

Biztosítás: a kockázat megosztásának rendszere, amellyel az egyének csökkenthetik nagy veszteségek kockázatának való kitettségüket, azáltal, hogy a kockázatot szétterítik egy nagy létszámú kockázati közösségre.

A kockázatkerülő emberek igyekeznek megszabadulni a kockázatoktól. A kockázatokat azonban nem lehet egyszerűen csak megszüntetni. A piacok a kockázatokat kockázatterítés révén kezelik. Ebben a folyamatban átvállalják azokat a kockázatokat, amelyek egyetlen ember számára túl nagyok lennének, és szétterítik őket, hogy sok ember számára kis kockázatot jelentsenek. A kockázatterítés fő formája a biztosítás, amely fordított szerencsejátékként fogható fel.

A biztosítótársaság úgy teríti a kockázatot, hogy sokféle kockázatot gyűjt egycsomóba.

A biztosítótársaság előnye abból adódik a kockázatok kezelésében, hogy az egyéni szinten megjósolhatatlan események magasfokú biztonsággal előre jelezhetők az egész népességre vonatkozóan.

Mikroökonómia 8. tétel

A tökéletlen verseny. A tökéletlen verseny és a tökéletes verseny szembeállítása. A tökéletlen verseny sémái. Monopólium, oligopólium, differenciált termékek. A maximális profit melletti monopolista egyensúly, grafikus ábrázolás.

A tökéletlen verseny:

Egy olyan helyzet, amikor legalább egy eladó elég nagy ahhoz, hogy befolyásolni tudja a piaci árat, úgyhogy nem érvényesülhet a tökéletes verseny.

A tökéletlen verseny és a tökéletes verseny szembeállítása:

Tökéletes verseny: olyan piaci helyzet, amelyben a piac végtelenül nagy egy-egy szereplőhöz képest, és a szereplők árelfogadók.

A tökéletes verseny jellemzői:

¬ sok egyéni eladó és vevő van a piacon

¬ ezek egyéni kínálata kicsi az összpiaci kínálathoz képest, nem tudja befolyásolni a piac egészét

¬ a kereslet és a kínálat alapján kialakuló ár olyan adottság, amelyet a vállalat kénytelen elfogadni, így csak a mennyiségről tud dönteni

¬ a vásárlók árelfogadók

¬ a vállalatok piaci részesedése kicsi

¬ a termékek homogének

¬ a piacra való be- és kilépés szabad

¬ a vevők számára teljesen közömbös melyik eladótól vásárolnak

¬ a szereplők teljes mértékben informáltak az árakról, a technológiáról és a költségektől

¬ mindegyik termelőnek teljesen vízszintes keresleti görbével kell számolnia

A tökéletlen verseny jellemzői és sémái:

Monopólium: csupán egyetlen eladó van. A teljes kínálati oldalt egy olyan vállalat uralja, amely nem vagy csak igen nehezen helyettesíthető termékeket gyárt, és piaci erejénél fogva képes arra, hogy potenciális versenytársainak piacra lépését megakadályozza.

Fajtái:

° Kínálati (tiszta) monopólium: egyetlen vállalat elégíti ki az összpiaci keresletet. Ismeri a fogyasztók várható reagálását.

° Természetes monopólium: akkor alakul ki, amikor egyetlen vállalat alacsonyabb átlagköltséggel képes kielégíteni a teljes piaci szükségletet, mint két vagy több vállalat együttesen.

Oligopólium: az a piaci helyzet, amikor néhány nagyvállalat adja a piaci kínálatot. Termékük lehet homogén vagy differenciált. A piac szereplői hatással vannak egymásra.

° Duopólium: két vállalat kínálja az adott termékeket. Az ilyen verseny gyakran vezet valamilyen megegyezésre a vállalatok között. Az ilyen megegyezések legelterjedtebb formája a kartell.

Monopolisztikus verseny: akkor érvényesül, ha nagyszámú eladó differenciált termékeket állít elő.

Differenciált termékek:

Egymással versengő, nem teljesen azonos, de egymás közeli helyettesítőinek számító értékek. Az eltérések megnyilvánulhatnak a termékek felhasználhatóságában, megjelenésében, földrajzi elhelyezkedésében, minőségében vagy egyéb tulajdonságaiban.

A maximális profit melletti monopolista egyensúly, grafikus ábrázolás:

A monopólium egyedül elégíti ki a teljes iparági keresletet, ezért egy csökkenő keresleti függvénnyel kell számolnia. Ha növeli terméke eladásait, azt csak csökkenő árak mellett tudja megtenni. Az eladások növekedésével nem feltétlenül növekszik az összbevétele.

A határbevétel folyamatosan változik és nem azonos a piaci árral.

Jellemzői:

Az összbevétel egy darabig növekszik, majd elkezd csökkenni.

A határbevétel nem azonos a piaci árral, mert a monopólium számára a piaci ár nem adottság.

A határbevétel folyamatosan csökken, és mindig kisebb, mint az érvényes piaci ár.

Ha az összbevétel csökken, a határbevétel negatív.

Az összprofit akkor maximális, ha a határköltség megegyezik a határbevétellel. Ebben a helyzetben a határköltség azonban nem lesz azonos az árral.

A maximális profitot biztosító kínálati mennyiséget a monopólium a határköltség és a határbevétel metszéspontjában alakítja ki.

MC = MR ; MR < P ; MC ≠ P

Mikroökonómia 9. tétel

A monopólium elégtelen termelése, a monopóliumból eredő veszteségek, extraprofit. A tökéletlen verseny gazdasági szabályozása. A természetes monopólium.

A monopólium elégtelen termelése, a monopóliumból eredő veszteségek, extraprofit:

A monopólium elégtelen termelése:

A tökéletlen verseny nem kényszerítheti az embereket, hogy vásároljanak tőle. De az árat az MC felett tartja, mert így MR = MC és ezáltal maximalizálja a profitját. A társadalom nem annyit kap a jószágból, amennyibe a társadalomnak a jószág kerül.

A monopóliumból eredő veszteségek:

A monopóliumok a kibocsátás korlátozásával gazdasági veszteséget okoznak.

Holtteher veszteség: az a társadalmi veszteség, ami abból adódik, hogy az adott piacon nem tökéletesen versenyző vállalatok, hanem monopóliumok működnek. A monopólium jelenléte miatt elveszett fogyasztói többlet.

A monopólium extraprofitja:

A monopolista többet keres, mintha a kormányzat arra kényszerítené, hogy tökéletes versenyzőként versenyezzen. A monopolisták meggazdagodnak a fogyasztók rovására. A monopólium okozta jövedelemtorzulások a tökéletlen versenyből származó második legjelentősebb közgazdasági problémák okozzák az árak és a mennyiségek torzulása mellett.

A tökéletlen verseny gazdasági szabályozása:

Beavatkozási stratégiák:

v adók alkalmazása

v árellenőrzés az infláció megfékezésére, az árak leszorítására

v erkölcsi meggyőzés

v kormányzati tulajdonba vétel (államosítás)

v szabályozás

v trösztellenes politika

A szabályozás formái:

¬ Gazdasági szabályozás: az árak, a termékfajták, a be- és kilépési feltételek, ill. a szolgáltatási színvonal ellenőrzését jelenti.

¬ Társadalmi szabályozás: a dolgozók és a fogyasztók egészségével és biztonságával kapcsolatos.

A természetes monopólium:

Akkor alakul ki, amikor egyetlen vállalat alacsonyabb átlagköltséggel képes kielégíteni a teljes piaci szükségletet, mint két vagy több vállalat együttesen.

Mikroökonómia 10. tétel

Összejátszáson alapuló és a domináns céggel jellemzett oligopólium. A tökéletlen verseny mellett és ellen szóló érvek. Trösztellenes politika.

Összejátszáson alapuló és a domináns céggel jellemzett oligopólium:

Oligopólium: az a piaci helyzet, amikor néhány nagyvállalat adja a piaci kínálatot. Termékük lehet homogén vagy differenciált. A piac szereplői hatással vannak egymásra.

Ha az oligopolisták teljes mértékben összejátszanak egymással, vagy ha figyelembe veszik kölcsönös függőségüket, akkor az ár és a mennyiség közel kerülhet ahhoz az esethez, mint amikor egyetlen monopolista van.

A domináns cég úgy jár el, hogy az MC = MR legyen.

A tökéletlen verseny mellett és ellen szóló érvek:

Kibocsátás korlátozás: gyenge hatékonyság akkor merül fel, amikor nagyon magas szinten állapítják meg az árakat a határköltséghez viszonyítva.

Volumengazdaságosság: azokban az ágazatokban, amelyekben a koncentrációt a volumengazdaságosság ösztönzi, a fogyasztók a határköltségeket meghaladó árakkal szembesülnek.

Dinamikus kutatás és fejlesztés: a schumpeteri hipotézis szerint a monopóliumok és az oligopóliumok nagy és sikeres K+F szervezeteket tartanak fenn.

Trösztellenes politika:

A trösztellenes törvények kétféleképpen igyekeznek meggátolni a piaci hatalommal való visszaélést: megtiltanak bizonyos fajta üzleti magatartást, és igyekeznek meggátolni az olyan piacszerkezet kialakulását, amely feltehetőleg versenyellenes visszaéléshez vezet.

Kerettörvények:

· Scherman-féle törvény (1890) megtiltja a kereskedelem korlátozására irányuló egyesülést és összeesküvést.

· Clayton-féle törvény (1914) versenyellenes tevékenység, törvényellenes diszkrimináció, az összefonódó igazgatóságok és a versenyzők fúzióinak megtiltása.

Fúziók:

• Horizontális fúzió: ugyanabban az iparágban működő vállalatok egyesülnek.

• Vertikális fúzió: a termelési folyamat különböző fázisaiban működő két cég kapcsolódik össze.

• Konglomerációs fúzió: egymással össze nem függő területeken tevékenykedő vállalatok egyesülése.

Mikroökonómia 11. tétel

A jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek. Lorenz görbe. Az egyenlőtlenség forrásai. A kibocsátás és ráfordítások közötti összefüggés a termelési függvény.

A jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek:

A jövedelemelosztás kérdései a legvitatottabbak közé tartoznak az egész közgazdaságtanban.

Jövedelem: az összes bevétel vagy pénz, amit a személy vagy háztartás adott időszakban megkeres.

Az összes jövedelem aggregált értéke a nemzeti jövedelem. Legnagyobb része a munkavállalókhoz kerül bérként, fizetésként vagy kiegészítő juttatásként. A fennmaradó rész a tulajdonból származó jövedelem.

A piacgazdaságban a jövedelmet a termelési tényezők tulajdonosai között osztják el bér, profit, földjáradék és kamat formájában.

Jövedelmi egyenlőtlenség:

w Képességbeli és jövedelmi különbségek: tehetség, kockázatvállalás, szerencse, kemény munka.

w Foglalkozási cégek közötti jövedelem különbségek: az egyik véglet a minimálbért nyújtó állásokért versengő szakképzetlen vagy hátrányos helyzetű munkások, a másik véglet a magas jövedelmű szakértelmiségek.

w Béreket befolyásoló tényezők: akik többet dolgoznak, nagyobb piaci jövedelemre tesznek szert.

Vagyon: egy gazdasági szereplő tulajdonában lévő vagyonelemek nettó pénzértéke adott időpontban.

Minden értéket képviselő tételt vagyonelemnek nevezünk, a tartozásainkat kötelezettségeknek hívjuk. A vagyonelemek és a kötelezettségek teljes állományának különbsége a nettó vagyon.

A korábbi társadalomban a jövedelem és a vagyon viszonylag egyenlően oszlott meg. Az ipari forradalom kibontakozásával azonban, amikor a társadalom tőkésekre és munkásokra oszlott, fellépett az osztályokra tagolódás, valamint a gazdasági életben a nagyobb jövedelmi egyenlőtlenségek jelensége.

Lorenz görbe:

Az egyenlőtlenség mérésének vizuális megjelenítésére szolgál. A jövedelem-eloszlás szóródását mutatja, az egyenlőtlenség mérésére szolgáló módszer.

Lorenz görbe

A diagramm átlójaként megkapjuk az abszolút egyenlőséget.

A másik véglet az abszolút egyenlőtlenség, egy valaki az összes jövedelemmel rendelkezik.

A Lorenz görbe a jövedelem-eloszlás egyenlőségének vagy egyenlőtlenségének a mértékét mutató grafikon, amely a népesség %-át a vízszintes tengelyen, a kapott jövedelem %-át pedig a függőleges tengelyen tünteti fel. Minél jobban eltér a Lorenz görbe a 45°-os egyenestől, annál egyenlőtlenebb a jövedelem-eloszlás.

Az egyenlőtlenség forrásai:

A korábbi társadalomban a jövedelem és a vagyon viszonylag egyenlően oszlott meg. Az ipari forradalom kibontakozásával azonban, amikor a társadalom tőkésekre és munkásokra oszlott, fellépett az osztályokra tagolódás, valamint a gazdasági életben a nagyobb jövedelmi egyenlőtlenségek jelensége.

A jövedelemegyenlőtlenség két fő forrása:

° munka

° tulajdon

A kibocsátás és ráfordítások közötti összefüggés a termelési függvény:

Termelési függvény: a termelési tényezők mennyisége és a velük előállítható maximális termékmennyiség közötti összefüggés.

A kibocsátás és a ráfordítások közötti összefüggés technikai törvénye:

A vállalat addig növelheti profitját egy adott termelési tényező újabb és újabb egységének beállításával, amíg a tényező MRP értéke meghaladja alkalmazásának többletköltségét.

Ennek az okfejtésnek a felhasználásával levezethető a ráfordítások optimális kombinációjának szabálya. A profit maximalizálásához addig célszerű további tényezőegységeket beállítani, amíg a tényező határtermék-bevétele meghaladja a tényező határköltségét, ill. árát.

Mikroökonómia 12. tétel

A termelés elmélete. A határtermékek szerinti jövedelemelosztás. A reziduális járadék „háromszög” és a bér „négyszög” egymáshoz viszonyított arányai. Határtermék-bevétel és a profitmaximalizálás. Legkisebb költség szabálya.

A termelés elmélete:

Termelési függvény: azt a maximális kibocsátást mutatja, amely ráfordítások adott mennyiségével előállítható.

A csökkenő hozadék elve szerint egyre kevesebb és kevesebb pótlólagos kibocsátásra tehetünk szert, ha az egyik inputtényező felhasznált mennyiségét fokozatosan növeljük, miközben a többi ráfordítás változatlan. Másként szólva, egy ráfordítás mennyiségének növelésével minden újabb egységének határterméke csökken, a többi ráfordítás változatlansága mellett.

Határtermék: valamely termelési tényező 1 egységnyi növelésével nyerhető többletkibocsátás, az összes többi tényező változatlansága mellett.

A határtermékek szerinti jövedelemelosztás:

A munka határtermék görbéje adja meg az összes munkaadó DD keresleti görbéjét reálbérben kifejezve. A népesség, vagyis a munkaerő állomány szolgáltatja a munka kínálatát, az SS egyenest. Az egyensúlyi bér az E pontban van. A munka teljes bérhányadát mutatja a 0SEN négyszög.

Határtermék szerinti jövedelemelszotás

A reziduális járadék „háromszög” és a bér „négyszög” egymáshoz viszonyított arányai:

Reziduális járadék háromszög: az a végső határtermék többlet, amit az utolsó előtti munkás állít elő, és amit sohasem fizettek ki neki bérként. Így az összes munkás az utolsó munkás MP-jét kapja meg bérként, és a csökkenő hozadék törvénye alapján megmarad a reziduális háromszög, amely a munkáltatónak jut.

Határtermék-bevétel és a profitmaximalizálás:

Határtermék-bevétel: a határterméknek és a cég azon határbevételének a szorzata, amelyet az eladott fizikai jószág többletegységeiért kap.

A maximális profit melletti egyensúlyi helyzetben minden olyan vállalat, amely kompetitív tényezőárakkal szembesül, a következők elérésére törekszik:

A munka határtermék-bevétele egyenlő legyen a munka árával. => Bér

A föld határtermék-bevétele egyenlő legyen a föld árával. => Járadék

Legkisebb költség szabálya:

Egy vállalatnak ahhoz, hogy a TC görbéje minden egyes pontjában a legkisebb összköltséget érje el, az egyes tényezőket addig kell alkalmaznia, amíg ki nem egyenlítik az egyes termelési tényezőkre utoljára költött pénzegységenkénti határterméket.

Mikroökonómia 13. tétel

A termelési függvény és a csökkenő határtermék függvénye. Egyenlőtermék-görbék és egyenlő-költség szintvonalak. Hogyan határozza meg a tényezőárakat a kínálat és a kereslet? Adózás hatása a földjáradékra.

A termelési függvény és a csökkenő határtermék függvénye:

Termelési függvény: azt a maximális kibocsátást mutatja, amely ráfordítások adott mennyiségével előállítható.

A csökkenő határtermék elve szerint egyre kevesebb és kevesebb pótlólagos kibocsátásra tehetünk szert, ha az egyik inputtényező felhasznált mennyiségét fokozatosan növeljük, miközben a többi ráfordítás változatlan. Másként szólva, egy ráfordítás mennyiségének növelésével minden újabb egységének határterméke csökken, a többi ráfordítás változatlansága mellett.

Egyenlőtermék-görbék és egyenlő-költség szintvonalak:

Egyenlőtermék-görbe: a különböző összetételű, de azonos nagyságú kibocsátást eredményező inputkombinációkat jelölő pontok összessége az inputtengelyekkel határolt koordinátarendszerben.

Egyenlőtermék-görbe

Ezen görbe összes pontja a föld és a munka azon különböző kombinációit képviseli, amelyek ugyanannak a kibocsátásnak az előállítására alkalmazhatók.

Egyenlőköltség-egyenesek: a különböző összetételű, de azonos összköltségű inputkombinációkat jelölő pontok összessége az inputtengelyekkel határolt koordinátarendszerben.

A vállalat akkor maximalizálja profitját, amikor az egyenlőtermék görbéjén megtalálja azt a pontot, amelyben a legkisebb az összköltség.

A termelés legkisebb költségű módszerének a megtalálását segítő, könnyen áttekinthető vizuális eszközhöz jutunk, ha egyenlőköltség-egyeneseket szerkesztünk.

Egyenlőköltség-egyenes

Az egyenlőtermék-görbéket és az egyenlőköltség-egyeneseket összekapcsolva könnyen meghatározhatjuk a vállalat optimális, vagyis költségminimalizáló helyzetét. Az optimális ráfordítási kombináció abban a pontban áll elő, ahol az adott kibocsátást a legkisebb költséggel lehet előállítani. E pont megtalálása érdekében helyezzük rá az egyenlőtermék-görbét az egyenlőköltség-egyenesek csoportjára. A vállalat egyensúlyi helyzete abban a pontban lesz, ahol az egyenlőtermék-görbe lejtése egyenlő egy egyenlőköltség-egyenes lejtésével, és a két vonal éppen érinti egymást.

Hogyan határozza meg a tényezőárakat a kínálat és a kereslet:

Az adott tényezőárak mellett a költségek minimalizálására törekvő vállalatok a határtermék-bevételüknek megfelelően választják meg ráfordítás-kombinációikat.

A ráfordítások piaci keresletét úgy kapjuk meg, hogy összegezzük minden egyes vállalat egyéni keresletét. Tehát horizontálisan összegezzük valamennyi cég keresleti görbéjét.

Adózás hatása a földjáradékra:

A föld egyik sajátos tulajdonsága, hogy a legtöbb dologgal ellentétben az összkínálata a természeténél fogva állandó, és általában véve árának emelkedésére nem növelhető vagy csökkenésére válaszként nem csökkenthető.

Tiszta gazdasági járadék: a természet egy eredeti és kimeríthetetlen ajándéka. Kínálata állandó, vagyis teljesen rugalmatlan.

Az adózás nem torzítja el a járadékot. Azért, mert a tiszta gazdasági járadékra kivetett adó senkinek sem változtatja meg a gazdasági magatartását. A keresletet támasztók egyáltalán nem reagálnak, mivel az nem változik azok számára, akik a föld szolgáltatásait megvásárolják. Nem változik a kínálók magatartása sem, mert feltételezésünk szerint a föld kínálata állandó, és nem reagálhat. Ennélfogva a gazdaság az adó kivetése után is pontosan úgy működik, mint annak előtte.

Mikroökonómia 14. tétel

Bérmeghatározódás a kompetitív piacon. Reálbér-meghatározódás. A munkakeresleti és a munka-kínálati görbe és meghatározó tényezői. Faji és nemi diszkrimináció.

Bérmeghatározódás a kompetitív piacon:

A munkabérek roppant mértékű eltérést mutatnak. Bármennyire fontosak is azonban ezek a bérkülönbségek, nem szabad figyelmen kívül hagynunk az általános bérszínvonalat.

Reálbér-meghatározódás:

Leegyszerűsített eset vizsgálata: amikor hasonló munkáért olyan dolgozónak fizetünk bért, akik szakképzettség, szorgalom és minden más vonatkozásban mind pontosan egyformák. Ez esetben a verseny az órabérüket pontosan egyenlővé teszi. Egyetlen munkaadó sem fizet többet az egy ember munkájáért, mint amennyit az illető ikertestvérének fizetne; és a munkások egyetlen kategóriája sem képes többet kérni szolgálataiért.

A reálbérek a különböző térségek vagy időszakok közötti eltérései elsősorban a munka kínálatának és keresletének a működéséből erednek.

A kompetitív egyensúlyi bér a homogén munka kínálatának és keresletének a metszéspontja.

A munkakeresleti és a munka-kínálati görbe és meghatározó tényezői:

A kereslet mögött meghúzódó hatóerők:

A munka kereslete közvetlenül a munkabértől függ. Ha a munka ára, a munkabér növekszik, akkor a munka kereslete csökken.

A munka kereslete függ a felhasználásával termelt termék keresletétől. Ha ez a kereslet változik, ugyanolyan irányban változik a munka kereslete is.

A munka kereslete függ a többi termelési tényező árától. Ha egy gépesített termelési eljárás olcsóbb, mint a kézi munkával való termelés, akkor olcsóbban lehet termelni.

A tényezők piacán is érvényesül a tényezők közötti helyettesítés, ezért a munka kereslete nemcsak a munka árának változása, hanem a többi termelési tényező árának változása is befolyásolja.

Munkakínálat:

Az egyéni munka kínálatának van egy minimális nagysága. Minél alacsonyabb az egyén által elérhető minimális órabér, annál több napi munkaórát kell kínálnia, hogy a minimális fogyasztást megszerezze.

A munkabér csökkenésével a munka minimálisan kínált mennyisége növekszik, a munkabér növekedésével pedig csökken.

A magasabb reálbér nagyobb fogyasztást tesz lehetővé, tehát nő a megszerezhető összhaszon mennyisége. Ugyanakkor le kell mondania az eddigi szabadidő egy részéről.

Vagyis le kell mondania egy bizonyos mennyiségű hasznosságról. A döntés attól függ, melyik hasznosság nagyobb az egyén számára: a megszerezhető javak hasznossága vagy a feláldozott szabadidő összhaszna. A döntés az egyéni preferenciarendszertől függ.

Az egyének többségére érvényes, hogy bizonyos fogyasztási szintig hajlandó lemondani szabadidejének egy részéről. Tehát a munkabér növekedésével növeli a munka kínálatát.

Ha a jövedelme és fogyasztása elér egy magas szintet, akkor a többletjövedelemből származó hasznosság-növekmény egyre kisebb lesz. A munkakínálat növekedésével egyidejűleg csökken a rendelkezésre álló szabadidő, ezért minden újabb órai munkavállalás egyre nagyobb áldozattal jár. Ha a munkavállalással szerezhető hasznosságnövekmény már kisebb lesz, mint a feláldozott szabadidő hasznossága, akkor az egyén csökkenti munkakínálatát.

Egyéni munkakínálati függvény

Faji és nemi diszkrimináció:

Diszkrimináció: kereseti különbségek megléte, amelyek a munkateljesítménytől függetlenül személyes tulajdonságokra vezethetők vissza.

Számos út vezet diszkriminációhoz, de a legfontosabb talán az, ha nem versenyző csoportokat hoznak létre. Annak következtében, hogy a munkapiacokat szegmentálják, hogy a vezető pozíciókat a fehér férfiak részére tartják fenn, míg a nőket és a feketéket ruhakészítésre és szemétgyűjtésre kárhoztatták, a jövedelemegyenlőtlenség még évtizedekig fennmaradhat.

A világ legnagyobb része nem fehér, azonban a fehér kisebbség tartja kezében a gazdasági hatalom túlnyomó részét és életszínvonala aránytalanul magas.

Mikroökonómia 15. tétel

A tőkeelmélet fogalmai. A tőke hozadékrátája. Kamatláb és a tőkehozadék összefüggései. Vagyontárgyak jelenlegi értéke. Választási kényszer a mai és a holnapi fogyasztás között. Fischer kamatdiagramja.

A tőkeelmélet fogalmai:

Tőkepiac: mindazon részpiacok összessége, amelyek a tőkejavak megszerzésével, adásvételével összefüggenek. Két fontos részpiacból tevődik össze: a tőkejavak piacából és a pénztőke piacából.

Tőkejavak piaca: azon termékek és szolgáltatások keresletének és kínálatának összessége, amelyek segítségével további javakat vagy szolgáltatásokat lehet előállítani.

Pénztőke piaca: itt azok a mennyiségek cserélnek gazdát, amelyek a tőkejavak megszerzéséhez szükségesek.

Kamat: a kölcsönadott pénz használati díja, egy meghatározott nagyságú pénzösszeg.

Kamatláb: a kamat és a kölcsönadott összeg aránya, százalékban kifejezve.

Nominális kamatláb: a kölcsönért ténylegesen fizetendő kamat és a kölcsönadott összeg arányát fejezi ki.

Reálkamatláb: azt mutatja meg, hogy a kamat hány százalékát teszi ki a kölcsönadott pénz reálértékének.

Piaci kamatláb: az adott lejáratú és kockázatú hitelekre átlagosan felszámított kamatláb.

Jövőérték: egy befektetés jövőbeni értéke, a befektetett összegnek a banki kamatlábbal megnövelt összeg.

Jelenérték: egy jövőben várható bevétel jelenértéke azt fejezi ki, hogy mekkora összeg eredményez ugyanekkora bevételt, ha az adott kamatláb mellett bankba tennénk.

A tőke hozadékrátája:

Az az évi átlagos hozadék, amelyet a tőke tulajdonosa keres.

Kamatláb és a tőkehozadék összefüggései:

A háztartások az idő során képződött megtakarításaik révén tőkét kínálnak. A vállalatok és más tulajdonosok ugyanakkor tőkét keresnek.

Egy olyan világban, amely mentes a kockázattól, az inflációtól és a monopóliumtól, a tőke kompetitív hozadékrátája a piaci kamatlábbal lenne egyenlő.

Ha a vállalati maximalizálni akarja profitját, akkor vállalkozik beruházásra, ha annak hozadékrátája nagyobb, mint a kamatláb.

A kamatláb két funkciója:

° Kiadagolja a társadalom szűkösen rendelkezésre álló tőkejószág-kínálatát a legnagyobb hozadékrátát mutató felhasználási területekre.

° Arra ösztönözheti az embereket, hogy folyó fogyasztást áldozzanak fel, és növeljék vele a tőkeállományt.

Vagyontárgyak jelenlegi értéke:

Egy tőkejószág vagy bármely vagyontárgy jelenlegi értéke, a jövőbeni hozadékáramlás mai értéke. A jelenlegi értéket úgy kapjuk meg, hogy kiszámítjuk mennyi pénzt kellene beruházni ma a fennálló kamatláb mellett, hogy az pontosan a szóban forgónak megfelelő bevételáramlást biztosítson.

Kiszámítása: PV = C_n / (1+i)ⁿ

Választási kényszer a mai és a holnapi fogyasztás között:

Egy kockázatmentes világban a tőke hozadékrátája egyenlő a piaci kamatlábbal. Ennél magasabb kamatláb esetén a vállalatok nem lennének hajlandók megtartani a tőkét, ennél alacsonyabb kamatláb esetén pedig tülekednének a szűkösen rendelkezésre álló tőkéért. Az egyensúlyi helyzet csak rövid távon marad fent. A tőke hiába csak szűkösen áll rendelkezésre a hozadékráta miatt az emberek továbbra is takarékoskodni akarnak. Így hosszú távon a társadalom tőkét tud felhalmozni.

Kerülőutasság: beruházásra azért kerül sor, mert közvetett vagy közvetlen úton történő folyamatokba beruházás révén a gazdaság több fogyasztásra tesz szert holnap azáltal, hogy ma fogyasztást áldoz fel.

Fischer kamatdiagramja:

Olyan termelési határ, amely azt mutatja, hogyan alakítható át a mai fogyasztás holnapi fogyasztássá. A diagrammon a közömbösségi görbéket is feltüntetjük, amelyek a türelmetlenséget tükrözik. Az egyensúlyi kamatláb az E pontban található, ahol a termelési lehetőségek határa érinti a legmagasabb szinten húzódó közömbösségi görbét.

Fischer kamatdiagramja

(x)